Hallottál már a körtemuzsikáról? Ha azt mondom, köcsög, kancsó, vagy butella, Neked mi jut róluk eszedbe? Nos ezek az edények, akár tárolók, akár használati tárgyak, egy valamiben közösek: alapanyaguk az agyag, és összefoglaló nevük: kerámia.

A fazekasság ősi mesterségét hívom társamul ehhez az íráshoz. Maga a mesterség legalább olyan ősi, mint azok az írások, amik említik a növény termesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó társadalmakat, ahol a felesleg tárolására szánt tároló edényeket bizony már a fazekasok elődei készítették.

Nagyon egyszerű a képlet: a fazekas elkészíti az agyagedényt, amit mázzal von be, ezt az anyagot, aminek többféle alapanyaga lehet, nevezzük kerámiának. Így született a fazekasság és a keramikus mesterség mai napig tartó “házassága”

A kerámia elnevezés az ősi görög kultúrához vezethető vissza. A keramaikosz – az athéni fazekasok telepe – névadóként szolgál ehhez a napjainkban már sajnos csak ritkán választott, apáról-fiúra szálló mesterséghez.

Pedig a fazekasok nagy becsben álltak a korábbi kultúrákban, társadalmakban. Nem is műveltek földet, hiszen minden idejüket lekötötte a használati tárgyak és elsősorban a tárolásra szánt edények korongozása, készítése.

A fazekast más néven hívják gerencsérnek, gelencsérnek, vagy gölöncsérnek is, tájak és emberek válogatják. A mesterség a kézügyesség mellett türelmet, finom munkát és újra meg újra visszatérő mozdulatokat feltételez. A korongon forgó agyagból varázsolt tárgyakat előbb kiszárították, majd kemencében égették ki.

Így fogalmazták egy helyütt, és mert nagyon megtetszett, most ide írom Nektek: “A kerámia lelke a szobrászatnál megismert sokoldalú agyag, mely ellenállás nélkül formálódik forgástestté a fazekaskorongon, követi az alakító ujjakat s a mintázófa nyomát.”

A külcsín sem maradhat ki az elbeszélésből: a mázazás technikáját először i.e. 4000 táján, Egyiptomban és Mezopotámiában alkalmazták. A különféle anyagok, melyeket hozzá felhasználtak, adták a máz színét, és fényét, a második égetés után.

Az égetőkemencét maga a mester építette meg. A kemence általában kör alapú, csonka kúp formájú építmény. Az alján lévő nyíláson át fűtik. Az oldalán lévő nyíláson keresztül rakják fel az edényeket. Égetés során ezt a nyílást berakják, betapasztják. A felső nyíláson át távozik a füst. Az égetőkemencében kb. 900 °C-on történik az égetés. A máz nélküli edények ezzel az égetéssel készülnek el. A második égetés előtt kerül a máz az edényre.

Az agyagedények a régészet szempontjából is fontos tárgyak.  Az edények készítésénél nagyon korán elvált egymástól a mindennapi használatra és a kultikus célokra szánt kerámia készítése; ez utóbbiak szertartások részévé váltak, vagy jóval gyakrabban sírokba kerültek.

Így ezek a leletek hasznos információkkal szolgálnak a feltáró régészek számára az adott kultúráról, vallásról, az ott élő népek életéről, mindennapjairól.

Sokszínű és időtlen történet az agyag formálásának ősi mestersége, amibe most részben bepillantást kívántam adni. Cserepek, mázas kerámiák, fajanszok a Galéria Savaria piacterén is megtalálhatók, ajánlom szíves figyelmetekbe:https://galeriasavaria.hu/termekek/keramia/

Források:

http://tuzzomanc.eu/?modul=oldal&tartalom=1088378

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-7-evfolyam/neolitikum-es-rezkor/a-keramia

http://hu.wikipedia.org/wiki/Fazekass%C3%A1g