Hogyan készül az „aranyfüst”?

A Galéria Savaria változatos termékkínálata között nézelődve, gyönyörű arany ékszerekkel, valódi aranyozású flamand kép- és tükörkeretekkel, valamint sokféle ízléses tárggyal találkoztam, amelyeken arany díszítés látható.

Vissza a múltba

Az emberiség történetében a fémek közül, hosszú időn keresztül az arany játszotta a legnagyobb szerepet. Véres háborúkat vívtak lelőhelyei miatt, fejlett kultúrákat pusztítottak el a birtoklása miatt. Emberek tízezrei fordítottak hátat addigi életüknek az amerikai „aranyláz” idején. Tették ezt annak reményében, hogy meggazdagodnak a sziklák hasadékaiból kiásott, a patakmedrekből kimosott színarany morzsák, néha egy-egy nagyobb méretű rög összegyűjtésével. Ezért képesek voltak saját és családjuk életét is kockára tenni, a kegyetlen körülmények között végzett aranyásás során.

Arany, mint használati eszköz

A régészeti leletek tanúsága szerint, már Krisztus előtt négy-ötezer évvel ismerték és felhasználták e ritka, és különleges tulajdonságokkal bíró nemesfémet. Készítettek belőle ékszert, pénzérmét, használati és szakrális tárgyakat, de még fegyvert és páncélt is borítottak be ezzel a csillogó nemes fémmel. Az aranyat már a távoli évezredekben használták a mexikói és egyiptomi piramisok, paloták, és a különböző vallások templomainak díszítésére, de sok helyen használják napjainkban is.

Az arany sárgás színű fém, amely ellenáll az oxidációnak. Akár orvosi célra is használható. A maják sikeres koponyalékeléseket hajtottak végre, és a nyílást aranylemezzel fedték. Sokáig a gazdagság jelképe volt az aranyból készített fogpótlás. Tiszta állapotban puha, ezért a használati tárgyak gyártásánál rézzel és ezüsttel ötvözik, hogy jobb kopásállóságot érjenek el. Az ötvözés a színét is befolyásolja. Tisztaságát karátban mérik, ami színaranynál 24 részt jelent. Az ennél alacsonyabb karátszám az ötvöző anyagok arányára utal. Ez a karát mérték nem tévesztendő össze a drágakövek karátsúlyának meghatározásával.

Hasznos tulajdonságai között találjuk a kiváló nyújthatóságot. Erre jellemző, hogy egy arany dukátból, ami 3,44 gramm színaranyat tartalmaz, 10 kilométer hosszúságú hajszálvékony aranyszálat lehet húzni. Az ilyen vékonyságú arany „cérnával” körbesodorták a gyapjú, len, vagy selyemfonalat, és aranyszövetet készítettek belőle. Az aranyművesek a dróthúzáshoz a mai napig egyszerű szerszámot használnak. Edzhető acéllapba egyre kisebb átmérőjű kúpos furatokat helyeznek el, majd az acélt megedzik, és megtisztítják. Az előhengerelt arany darabot fokozatosan áthúzzák rajta, birkafaggyúval segítve a csúszást. Azt, hogy a drót átférjen a mindig kisebb méretű furaton, úgy érik el, hogy a végét láng fölött két laposfogóval addig húzzák, amíg el nem szakad. A drót a szorítás között megnyúlik, és a szakadásnál tűhegyes marad, ha időben kiemelik a lángból.

A technológia fejlődésével egyre kifinomultabb módszerek kínálkoztak az egyre kevesebb lelőhelyen, egyre kevesebb mennyiségben kitermelhető értékes fém feldolgozására. Mégis, egy dolog előállítása, és felhasználása a múlt század közepéig nem változott. Bátran kijelenthetjük, hogy hétezer éven keresztül ugyanazzal a kézműves módszerrel készítették.

Arany bevonat

Ez nem más, mint a fény felé tartva, zöldes-kékes színben derengő „aranyfüst”, vagy lap-arany, amivel a legkülönbözőbb formájú és anyagú tárgyak arany bevonatát készítik évezredek óta. Ez a lehelet vékony, akár 100 nanométer vastagságú aranylemez kézi kovácsolással készül. Az előkészítésnél kezdetben bronz, majd a vaskohászat elterjedése után, acélhengerek között, hidegen hengerelve, vékony szalagokat gyártottak. A szalagot négyzetekre vágják, és papirusz lapok közé helyezve, rugós réz kalapáccsal kezdik nyújtani. Amikor a lapocskák elérik a 10-12 centis oldalhosszt, a széleket kiegyenesítik, és a négyzetet négyfelé vágják. Ezzel a módszerrel addig nyújtják a lemezeket, amíg meg nem közelíti az 1 mikrométer vastagságot. Ezután következik a munka legigényesebb része, amikor a selyempapír vékonyságú lapokat aranyverőformákba, ökör vakbélből készített, vékony és nagyon szívós hártyák közé helyezik. Melegen préselik, forgatják, és kalapálják.

Vasari, a reneszánsz kori történetíró leírása szerint, a korabeli Itáliában egy aranydukátból 120-145 darab, 6×6 centis fóliát készítettek. A huszadik század korszerű technológiájával három és fél gramm színaranyból 1200 lapot tudnak előállítani. Ezek felragasztása, és az aranyozott tárgyak restaurálása különleges szakértelmet igényel.

Tekintsd meg az arany ékszerek, és más, arannyal díszített tárgyak kínálatát.