Vigyázat! Robbanásveszély!

Kedves olvasó, gondolom, érdeklődéssel nézelődtél a Galéria Savaria portálján, a változatos színesfém munkák között is. Előző írásomban arról a szakmai tudásról számoltam be, aminek ismeretében egy sík rézlemezből forrasztás nélkül, akár egy mély vázát is elkészíthetünk. Természetesen, nem nélkülözhető a több éves képzés, a szakma fogásainak alapos ismerete.

A „Kis-képző” ötvös szakán, mint kezdő tanoncoknak, legelőször a balesetvédelmi oktatást kellett végigülni.
Unalmas, száraz témának tűnt, de a tanárunk magával ragadó előadónak bizonyult.

Első szabály, amire Preininger Adolf mester megtanított: Nem dolgozhatunk gyűrűvel a kezünkön. Legyen az családi ékszer, bizsu, vagy arany pecsétgyűrű. Aki gyűrűt hordott, annak azt le kellett venni. Tanárunk elmagyarázta, miért fontos ez. A nagy rongykorong, vagy a kraccoló kefe szálai beleakadhatnak a gyűrűbe, és a több lóerős gép letépheti az ujjat. Ezen kívül még sok hasznos szabályt tanultunk az első két napon, ami a saját, és társaink biztonságát szavatolta. A második nap, ebéd után Dolfi vezetésével (persze, csak jóval később mertük így szólítani) körbejártuk a műhely szeg-zugait, hogy az elméleti tudást a gyakorlat helyszíneivel szembesíthessük.

Legemlékezetesebb volt az tűz-tér helyisége. Közepén állt egy forgatható fémasztal, samott téglákkal a tetején, amin a nagyobb tárgyak melegítését, forrasztását végezték nagyméretű gázpisztollyal. A tört ezüst olvasztása is ott történt. (Kisebb forrasztópisztolyokat használtak az ötvös asztaloknál a kisméretű tárgyak finom forrasztásához.) A forrasztóasztal mellett volt a vizes kád, amibe a felmelegített tárgyakat mártják a lágyításnál. Külön szekrényben, aminek tetején szagelszívó működött, műanyag függöny takarta a pácoló edényeket, amikben hígított kénsavat tároltak. Ez a réz zsírtalanítását szolgálja. Preininger tanár úr a forrasztóasztal melletti falra mutatott. Barnás fekete foltok borították a mennyezet sarkáig. Egy évtizeddel korábbi baleset nyomait láthattuk, amit szándékosan nem távolítottak el a falról, az iskola felújítása alkalmával sem. Mementó volt a kezdők számára.

Az üreges tárgyakat cizellálás előtt meleg bitumen, sztearin és gipsz elegyével töltik meg. Miután a szurok-keverék kihűlve megszilárdul, biztosítja az elasztikus támaszt a rézlemeznek, hogy ne horpadjon be rossz irányban, és ne szakadjon át a részletes forma kialakítása során. Ezt a műveletet cizellálásnak, vagy poncolásnak hívjuk a szakma nyelvén. A cizellálás során a lemez megkeményedik, ilyenkor ki kell lágyítani. Ezt megelőzően ki kell olvasztani a szurok keveréket. Ennek, a látszólag egyszerű munkának szigorú szabályai vannak. Csak a tetejét szabad melegíteni lágy lánggal, és az olvadékot apránként ki kell önteni a tárgy belsejéből. A kiolvasztásnál vigyázni kell, hogy a szurok meg ne gyulladjon, mert szétfröcskölve csúnya sérülést okozhat. Érdemes arra is ügyelni, hogy ne robbanjon fel az egész, mint egy repeszgránát.

A falon lévő foltok egy robbanás nyomai voltak. A tanuló siettetni akarta a szurok kiolvasztását egy vázából, ezért keményebb lánggal melegítette annak palástját, miközben forgatta a forrasztóasztalt. A réz kiváló hővezető. A láng váza hasát érte, de a meleg lefelé is terjedt. Egy idő után az olvadék elkezdett gázosodni, és szabályosan kilőtte a szurok dugót a vázából, aminek a nyaka, egy hajszálrepedés vonalán szétnyílt. Ez a „hajszál”, és a Gondviselés mentette meg a tanuló bőrét, a szó legszorosabb értelmében, mert a robbanás ereje szétnyitotta, és a fal felé billentette a vázát. A szurok a plafonig spriccelt a falra, de a pokoli forróság nem égette meg a tanulót, ami elkerülhetetlen lett volna, ha felé lövell ki, mint egy vulkán kitörés.

A szakmai fogások, érdekességek leírásával nem célom bárkit is arra bíztatni, hogy otthon ötvös munkák előállításába kezdjen. Még egy szakkönyv sem helyettesítheti a tapasztalt mester instrukcióit, amit több éven keresztül ad át tanítványának. Szándékom csupán annyi, hogy felkeltsem az érdeklődést a szép, kézimunkával előállított fémtárgyak iránt, amikből széles választék található a Galéria Savaria piacterén.