Ha a festészet a művészet királynője, lágy, könnyed, érzéki megjelenése miatt, akkor mellette foglal helyet közös trónuson a több dimenziós alkotások királya, a szobrászat. Ahogy a barlang festészet, a szoborkészítés is egyike a legősibb művészi tevékenységnek.
Kezdve a kisméretű agyagból gyúrt figuráktól, a fa, majd csontfaragványokon keresztül a hatalmas kőszobrokig, mint az egyiptomi Szfinx, vagy Michelangelo ötméteres Dávid szobra. Folytatva a bronzszobroktól, a legmodernebb anyagokból készített alkotásokig.
Méreteivel vezető helyen van az európai szobrászatban Gustav Vigeland életműve, a bronzból, gránitból és kovácsoltvasból készült, mintegy 150 szoborcsoport. Ezeken több mint 600 életnagyságú, vagy nagyobb figura található, és az összeset egyedül készítette a művész, 1924-től kezdve, egészen haláláig, amely sajnálatos esemény 1943-ban következett be. Ez idő alatt készül műveit Oslo városnak adományozta. Cserébe műtermet kapott, és az alkotó munkájához megfelelő anyagokat, valamint helyet az általa tervezett szabadtéri múzeum kialakításához. A park szobrai közül kiemelkedik a Monolitten, ami egy hatalmas, 14 méter magas fallikus oszlop, amit egyetlen kőtömbből faragott ki a művész. 121 egymáshoz simuló, összegabalyodó, mezítelen emberalakot számolhatunk meg rajta, ha van elég időnk és türelmünk többször körbe járni a Monolittent.
Volt szerencsém személyesen is találkozni Vigelad szobraival az oslói Frogner parkban. Mondhatom, amíg a piramisok előtt fekvő Szfinx szobra a helyszínen jóval kisebbnek tűnt a képzeletemben előre gyártott látványhoz képest, – ugyanígy jártam a moszkvai Vörös térrel is – addig az oslói szoborpark meghökkentő hatással volt rám. Talán pont azért, mert csak egy képeslapról ismertem. Oslói látogatásom előtt nem sokat halottam róla. Az emberség, a családi szeretet, az erotika ilyen kitárulkozó megjelenítése szokatlan az európai köztéri szobrászatban. Gondoljunk bele, a művek többsége a második világégés előtt készült.
India, a Kambodzsai Angkor templomépítészetében találunk hasonló nyíltsággal ábrázolt erotikus szobor-alakokat, csakhogy azok közel kilencszáz évvel korábban készültek, mint Gustav Vigeland művei.
A nagyméretű kultikus, vagy köztéri szobrászat mellett, mindig volt igény a kisebb, lakott környezetünkben elhelyezhető, akár kézbe is vehető plasztikai alkotásokra. Ezek között találunk életnagyságút, és kisebb méretűeket, amiket szobor-állványra, asztalra, vagy könyvespolcra helyeznek. Ezeket nevezik „kisplasztikának”. A beltéri szobrászat alkotásai között találjuk a domborműveket, amik készülhetnek a falba beépítve, vagy falra akasztható változatban. Anyaguk többnyire gipsz, kő, bronz, vagy fa. És ne feledkezzünk meg a szobrászat legkisebb méretet igénylő területéről, az érem-művészetről sem.
A Galéria piacterén számos szobrászati alkotás található, a legkülönbözőbb méretben, stílusban, és anyagában. Kiemelnék néhány nekem tetsző darabot.
 |
 |
 |
 |
 |
Hozzászólások