Mindenki volt gyerek. Azok a nyarak! A nagymamánál, a patakparton, a lakótelep betonbadöngölő forróságában rengeteg élménnyel gazdagodtunk! No meg szaporodott otthon a kavicsok, faágak, szerelmeslevelek, autóskártyák, bélyegek, és egyéb más kincsek gyűjteménye.
A szenvedély aztán egyesekben örökre megváltoztatott valamit. A levélpapírokból, kisautókból kinőtt gyereklelkű felnőttek elkezdtek mást gyűjteni: néhányan festményeket, mások régi képeslapokat, örök értéket hordozó pénzérméket, vagy akár régi használati tárgyakat, porcelánokat.
Az antik, a gyűjtemények, régi korok használati tárgyai és más régiségek manapság újra reneszánszukat élik. Van egy réteg, akik szüleik, nagyszüleik gyűjteményeinek darabjait gyarapítják tovább és őrzik, mások saját szenvedélyüknek hódolva kezdenek bele a soha véget nem érő történetbe – megtalálni a hiányzó láncszemet, az alkotó egy ritkaságnak számító munkáját, vagy akár egy régi, poros padláson talált petróleumlámpát.
Mert mindenkinek más a kedvenc, de a szenvedély ugyanarról szól. A gyűjtésről, gyarapításról, rendezgetésről, bővítésről és történetekről, amit az egyes darabok, műalkotások, antik tárgyak hordoznak.
Neked is van gyűjteményed? Ismersz valakit, aki eszedbe jutott ezekről a sorokról? Oszd meg vele és barátaiddal írásunkat, ha tetszett!
