Hangokat rögzíteni, az örökkévalóság számára lejegyezni egy dallamot, megörökíteni valamilyen módon az utókor számára az emberiség régi álma. A természet tudósok középkori próbálkozásai kezdetben nem jártak sikerrel, majd a hang természetének megfigyelésével egyre közelebb jutottak a megoldáshoz.

A hangrögzítés alapjait olyan neves tudósoknak köszönhetjük, mint Thomas Alva Edison, Charles Cros és Chichester Bell. Az első, ténylegesen működő hangrögzítő és visszajátszó szerkezetet, a fonográfot, 1877. decemberében álmodta meg, majd készítette el Thomas Alva Edison. Működési elve szerint egy hengerre feszített lágy ónfóliára rögzítette a hangot tű, membrán és egy hangfelfogó tölcsér segítségével.

Újabb 10 évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy Emil Berliner, német feltaláló egy korong felületén létrehozott spirálmeneten – a gramofon lemezen – még könnyebben és hosszabb idejű hangkészletet legyen képes tárolni. Egy hangfelvétel során elkészült lemezről több száz másolatot is lehetett készíteni a róla megalkotott nyomóminta segítségével.

Berliner még ennél is tovább ment: kidolgozta a nagy példányszámú sokszorosítás technológiáját, és 1898-ban – Németországba visszatérve – testvérével együtt megalapította a Deutche Gramofon Gesselschaft-ot.

A hanglemezek egyre tökéletesebb anyagokból készültek az idő múlásával, így mind jobb és az utókor számára is élvezhetőbb felvételek születhettek.

A magyar népdal-kincs lejegyzése és megőrzése során is óriási szerep jutott a fonográfnak. Sőt mi több, hazánkban használtak először hangfelvevőt a népdalgyűjtéshez. A XIX. század végén, 1896-tól, Vikár Béla használta – ahogy ő nevezte korabeli leírás alapján – a “masinát” hangrögzítésre, népi dallamok megörökítésére.

Az ő utódjaként, munkájára felfigyelve kezdte meg komoly kutatómunkáját Bartók Béla, majd Kodály Zoltán is. Munkájuk nyomán a néphagyományban megőrzött dallamok ma is felidézhetők.

Mi minden kell ahhoz, hogy a ma ismert hangrögzítő technikák rohamos fejlődése elindulhasson! Csak 1-2 generációval kell visszamennünk az időben ahhoz, hogy szalagos magnó kazetták, bakelit lemezek, előtte pedig a fent említett ma már szinte elfeledett gramofon lemezek és társaik tegyék a zenét a mindennapok kellemes időtöltésévé.

A zene világa feltölt, harmóniába helyez, és minden bizonnyal olyan elkötelezett rajongókat talál meg, akik egy-egy régi, csodálatos darab – akár egy gramofon – láttán mind a mai napig kitörő örömet éreznek!

Nézzen körül a Galéria Savaria piacterén, nálunk is találhat csodás darabokat!

Források:

http://home.mit.bme.hu/~bako/ZAOZ/tortenet.htm

http://www.mozaweb.hu/Lecke-Enek_zene-Enek_Zene_7-A_nepdalgyujtes-99317