Az alábbi történet előzménye a Nosztalgikus mű-történet 1. bejegyzésben olvasható.
A rózsadombi lakás csak két szoba hallos volt, nem tartozott a kifejezetten luxuslakások közé, de amilyen csodás műtárgy-gyűjteménnyel volt telezsúfolva, arra egy kisebb múzeum is büszke lett volna.
– Még a nagyapám kezdte a gyűjtést. Malmai voltak országszerte, állandóan úton volt, hogy ellenőrizze a termelést, és minden útján szert tett valami különlegességre. Apám magyar-történelem szakos tanárként, szabadidejében a magyarság népművészetét tanulmányozta, és sok szép régi tárgy az ő ízlését dicséri. Én a magyarországi reneszánsz iparművészetért, és barokk kisplasztikákért rajongok. – mesélte András, miközben felkísért a lakásukba.
Mutatni akart valamit, mert tudta rólam, hogy tanult faszobrász vagyok – bútorornamentikát faragtam a munkahelyemen – és érdekelte, tudnám-e pótolni egy régi bútorról letört, hiányzó részt. Amikor megláttam a késő reneszánsz szekrényt, a földbe, pontosabban a perzsaszőnyegbe gyökerezett a lábam.
Az emeletes írószekrényen nem győztem felfedezni a groteszk faragott maszkokat, ördög és angyal fejeket, állat szimbólumokat, kígyózó virágmotívumokat, faragott kagyló díszeket. Egy részük oszlopfőkön és fél-oszlopokon volt elhelyezve. Mások a lábazaton és a gazdagon faragott párkányon foglaltak helyet. De a szekrényajtók, és a fiókok kulcsnyílásai is ember és állatfejek szájában, pofájában voltak elrejtve. A szekrény sarkait oroszlán-lábak tartották, és az alsó káván, lapos rozetták között kanyargó tengeri kígyók tartottak a középső kagylódísz felé. Az alsó részen két oszlop között, ajtók takarták az irattartó polcokat. A szekrény még nem volt „belakva”, így üresen jól szemügyre vehettem a régi mester keze munkáját.
Középen kihúzható és megdönthető íróasztal lap volt, díszléc határolóval, hogy az irományok ne csúszhassanak le róla. Felette a két szélén kapott helyet a mécses-tartó és a tinta-tartó. Ezek kis ajtók mögött voltak kialakítva, és jobbra-balra kifordíthatóak voltak.
A felső részt közrefogták, és kettéosztották a sellőket idéző konzolok, amik a párkányt támasztották alá. A köztes részek közepén, egy-egy nagyobb ajtót, sok kis ajtó vett körbe. András egy részüket kinyitotta, vagy kihúzta, ha fiókként funkcionáltak.
A trükkös részt mutatta meg utoljára. A kihúzható asztallap bal oldalán ördögfejet, jobb szélén angyal arcot ábrázoló faragás volt. Két kézzel kellett megfogni őket, és kicsit közép felé fordítani, ahhoz, hogy a lap engedjen a kihúzásnak. Ugyanígy kellett eljárni a visszacsúsztatásnál is. Viszont, ha csak az ördögfejet fordította el kifelé, és közben az alatta lévő oszlopfőn vigyorgó gnóm fejét is eltekerte, akkor a szekrény bal oldalán, derék magasságban, a faragott tojás-sor dísz középső részén kiugrott egy titkos fiók. Ez egy lapos rekesz volt, pénzt, ékszert, fontos iratot rejthettek el benne elődeink, az agyafúrt asztalosmester jóvoltából. A diófából készült szekrény, az idők során sötét patinát kapott.
András, miután bemutatta a késő-reneszánsz alkotást, megkérdezte, hol találtam hibát, hiányosságot. Két helyen, mondtam, és meg is mutattam. A jobb alsó oszlopon a gnóm fél feje hiányzott, és a párkány közepén a kagylótól induló akantusz levélnek letört egy része, csak átcsiszolták. Elégedett volt a válaszommal, és megbeszéltük a restaurálás menetét. Figyelmeztetett, a szekrényért egy vízparti hétvégi házat ajánlottak a Balaton partján, és nem fogadta el. Ez a hetvenes évek közepén történt, a szekrény a tizenhetedik században készült, egy hasonló példány volt a Nagytétényi Kastélymúzeumban.
Ha ilyen ajánlattal nem is, de sok hasonlóan remek iparművészeti alkotással találkozhatnak a Galéria Savaria oldalán.
Antik faragott Barokk fiókos szekrény
Táltaló szekrény (neoreneszánsz)
