Van abban valami különleges, valami semmivel össze nem hasonlítható, amikor járkálsz a sorok közt. A rengeteg hozzád hasonló fanatikus kerülgeti egymást, néhányan feladják, mások kitartóan mennek és mennek, amíg nem találják meg azt, amiért jöttek.

Szembeköszön veled egy gyerekkori hangulat, egy villanymozdony, egy félkarú mackó, egy megsárgult kétforintos könyv a dédnagyapa polcáról. Egy nyüzsgő, fortyogó katlan, amibe mindenki beledobálja a saját megunt, kinőtt, cserélni, vagy épp kidobni vágyott dolgait. Mert már nem az, ami régen volt. Neki. Valakinek annál inkább.

Színes, olyan, mint egy óriási ejtőernyő, amivel el tudsz repülni a világban bárhová, hogy megtaláld azt, amire már régóta vágysz. Csak eleget kell utána kutatni. Meg vágyakozni. Jártak már zsibvásáron? Ezt mindenkinek ki kell próbálnia legalább egyszer! Akkor úgyis eldől, beleszeret-e ebbe a világba, a hangulatba, és örökre megragad ott, vagy inkább távol marad és kívülről szemlélődik.

Sétálsz, nézelődsz, elindulsz céltalanul és megállsz. Kutatsz, felforgatsz, szemlélődsz. Kérdezel, válaszolnak, nézelődsz tovább. Aztán nem bírod levenni a szemed valamiről. Igen. Pont erre vágytál! És most ott van előtted, karnyújtásnyira! Mióta dédelgeted már a gondolatot, hogy egy ilyet, igen pont ugyanilyet szeretnél! Megjelenik előtted álmodban, aztán most tessék, csak arra vár, hogy kezedbe fogd, körbeforgasd, jól megnézd magadnak, mielőtt hazaviszed.

Azt hihetnéd, hogy a szemed káprázik, de nem, tényleg ott van előtted. Aztán alkudozni kezdesz. Persze, neked minden pénzt megér, de azért mégis. Mert így az igazi. Megadnál érte bármit. Milyen régóta vársz már rá! Az érzés, hogy a tiéd lehet, hatalmába kerít. Na jó, egy kicsit többet áldozol rá, de enélkül nem mész innen egy tapodtat sem.

Igen! Megvan! Most már a Tiéd. Senki nem veheti el tőled. Magadhoz szorítod, dédelgeted, átverekedsz a kígyózó embertömegen és meg sem állsz vele hazáig. Otthon aztán készítesz helyet neki. A polcon, egy külön, jól látható, és igazán értékes helyet. Középen. Lehet, hogy eddig másnak volt ott a helye, de a mai naptól ez már másként lesz.

Nem is az a lényeg, hogy mi az, ami Neked a legfontosabb, hanem az érte való kutatás, a “nem adom fel” érzés. Sokan és sokféle tárgy, érték után kutatnak a zsibvásárok forgatagában, és nem egyszer fordul elő, hogy épp ott bukkanunk rá, ahol nem is gondolnánk.
Mindenkinek van egy saját története. Te már megtaláltad a Tiéd?